Deep Dish: Az iráni születésű Ali "Dubfire" Shirazinia és a szintén iráni Sharam Tayebi 1991-ben találkoztak, amikor mindketten egy partyn tették fel a lemezeket. Egy évvel később már meg is alakították saját lemezcégüket, a Deep Dish Records-ot, mely aztán 1994-től már Yoshitoshiként működött tovább.
 
Elkezdtek remixeket gyártani és néhány maradandó darab után (De'Lacy, Hideaway, Sandy B, Make The World Go Round, Alcatraz, Give Me Luv) már nemcsak a house-szakma, hanem a popvilág is felfigyelt rájuk: olyan előadóknak turbózták fel számaikat, mint Madonna, Janet Jackson vagy a Rolling Stones.
 
Hogy a fiúk mennyire jók a remixelésben, azt jól bizonyítja egyik legutóbbi munkájuk. Dido Thank You című számát vették elő és készítettek belőle egy igazi house-himnuszt. A darab nem csak a klubokban, hanem a 2002-es Grammy-díjátadáson is sikert aratott, Sharam és Dubfire megnyerték a legjobb remix díját.
 
Azóta az egyik legérdekesebb próbálkozásuk a P. Diddy és Kelis nevével fémjelzett Let's Get Ill című track kiadása és remixelése volt - a végeredmény meglehetősen érdekes lett. Az biztos, hogy érdemes meghallgatni, mert erre senki nem számíthatott a Bad Boy Records vezérétől.
 
Persze időközben saját számokat is gyártottak, még ma is hallható nagy slágerük, az Everything But The Girl énekesnőjének hangjával megtámogatott Stay Gold vagy másik nevén a Future Of The Future 1998-ban. Pár hónapja pedig a Flashdance zenéjét vették elő és alakították át saját ízlésükre - de azért a Deep Dish inkább a mixalbumokról, remixekről és a maratoni dj-szettekről híres. Ha már elmennek valahova, szeretnek legalább öt-hat órát játszani.
 
Az elismeréseket némileg kiegészítve: rendben van, hogy megkapták a Grammyt, erről azonban nem igazán partyarcok döntöttek, így egy másik oldalról is érdemes megvizsgálni a dolgokat. De erről az oldalról sem tudunk belekötni semmibe. A fiúk a Global Undergroundnak már a második albumot mixelték (A GU-nál egyébként meglehetősen jó érzékkel válogatják ki előadóikat: a kezdetekben volt ugye Nick Warren, John Digweed meg Sasha, aztán jött Danny Tenaglia és Dave Seaman, az újabbak közül pedig Darren Emerson és James Lavelle - nem rossz névsor.)
 

Hozzájuk csatlakozott a Deep Dish, a GU-hoz méltó albumokkal. Az első a GU 021-es, Moscow című kiadvány volt, ami a 2002-es amerikai Dance Star Awards-on elnyerte a legjobb válogatásalbum díját, a második pedig a GU 025-ös Toronto - melynek ugyan még nem volt ideje begyűjteni az elismeréseket, de sokkal jobb, mint a 21-es. Utóbbi érdekessége, hogy a szokásos dupla válogatásalbum mellett Toronto Afterclub Mix jelzéssel megjelent még két lemez, ami Sharam és Dubfire lassabb, nyugodtabb oldalát mutatja be.

 
Dj Szeifert: 1975-ben született.Általános iskolás évei alatt került először kapcsolatba a zenével,amit 7 évig aktívan tanult.Gimnáziumi tanulmányai után tanári diplomát szerzett. DJ/PRODUCER 15 éves kora óta játszik klubokban.Pályája során több zenei irányzattal kapcsolatbakerült.Jelenlegi zenei stílusa trance-hez közeli(un.tech-trance)klubzene húzós alapokkal,letisztult vokálokkal,sajátos egyedi hangzással.Szettjei a műfajon belül sokszínűek,különleges zenei atmoszférával.Azon kevés művészek közé tartozik,aki kiemelkedő alkalmakkor előszeretettel játszik egész estét betöltő,8 órás szettet is.Első mix albuma 2001 nyarán jelent meg: Flört Inside Club Mix(Interplay/ EMI).Producerként is ezzel az albummal debütált.Az album címadó dalához-hagyományt teremtve- klip készült,ami a VIVA+ zenecsatornán az egyik legkedveltebb nyári darab volt.2002 év végén jelent meg második mixlemeze a Travelling to Happiness.A címadó dal itt is saját track,klipje művészi mondanivalójával még ma is aktuális a zenecsatornákon.Szeifert saját trackjei 2 éve szerepelnek a Budapest Parádé hivatalos válogatás albumán.Magyarország összes jelentős klubjában játszik,a közönség egyik kedvencévé nőtte ki magát. RÁDIÓK Budapesti és vidéki regionális rádiók elektronikus zenei műsoraiban hétről-hétre szerepelnek mixei és saját trackjei.