Grooverider

Egy jó kis baráti vitának adhat táptalajt a kérdés: Mi az a drámendbész? Ahány ember, annyi szemszögből és verzióban látják az irányzatot. Vannak egyetértések, viszont a Jungle-t, illetve D&B-t mindig máshonnan származtatja a hallgatóság. Szerencsére manapság egyre többen másznak bele az elektronikus zenei történelembe, ezáltal helyesen terjeszthetik az igét. Bár a kezdeti pillanatokban volt egy kis kaotikus jellege az irányzatnak, viszont manapság már kiegyensúlyozottabb stíluskavalkádnak tekinthető.

Ha szó szerint fordítjuk le (ahogyan azt sokam teszik); dob és basszust jelent. Az elnevezés nem árul el semmit. A tánczenék kilencvenkilenc százalékában van dob és basszus. Ez szokott lenni a viták okozója. A modern könnyű zenei stílusok már fantázia neveket viselnek és kevés a kapcsolat a zenei információ és az elnevezés között. (Talán a legtalálékonyabb ellenpélda mindmáig az ambient.) A d&b élete a kezdetekben egy igazi sikertörténet volt. De ne feledkezzünk meg a Jungle-ről sem.

A nyolcvanas évek közepe felé egy londoni születésű 16 éves srác az iskolakerülést ötvözte az éjszakai klubélettel. Dzsessz-táncosként kezdte pályafutását; innen a Grooverider elnevezés. De úgy gondolta, hogy zenéléssel többre viheti. Nos nem tévedett. A Dzsessz, hip-hop, funky, soul nagy hatással voltak rá. Mindmáig érezhető a zenéiben. Megismerkedett a számítástechnikával és a PC alapú vezérlő rendszerekkel. Csatlakozott a Global Rythm-hez. Majd 97-ben a Faze 1 FM-nél beindult Dj-karriere. Ekkor már 87-et írtak a naptárban. Ez az első elektronikus zenei new wave éve volt. Az acid house szelleme söpört végig a britt szigeten és az egész világon. „Az ismerősök közül, rajtam és néhány haveromon kívül senki nem szerette…” nyilatkozott beismerően. De nagy rajongással barangolta be az ottani zenei szcéna minden magaslatát, tanulmányozva a stílusirányzatot. Mint később kiderül; a tapasztalatszerzése e tekintetben nem volt hiábavaló.

A Faze 1 FM-nél megismerkedett Fitzroy Heslop-pal. Fitzroy (az egykori biztosítási ügynök, ismertebb nevén Fabio) teljesen visszahúzódó, Grooverider-rel ellentétes pólusú. Viszont jól kijönnek egymással és szépen kiegészítik egymás munkáját. Mi más kellhet még egy eredményes csapatmunkához.

A lényeg mégis talán a 88 nyarán történt. Az akkori gyakran kaotikus „külsejű” elektronikus forradalom óta még egyszer sem gyakoroltak tömegekre akkora hatást egy zenei mozgalom sem, mint amit akkor megtapasztalhattak az brit szigetek partyrésztvevői. A képek ismerősek, már csaknem történelmiek. Tomboló tömegek; mosolygó arcok mindenütt; mindenki szeret mindenkit. A bulik elképesztő helyeken vannak megrendezve. Előfordul, hogy egy éjszaka, akár 10-15 legális és illegális parti Londonon belül. Ipari környezetben, vagy éppen az égbolt alatt történik mindez, az már teljesen mindegy, mert biztosan jól érezte magát az Acid-től, meg az „Ekéktől” mindenki. De különös módon mégsem nyáron kezdődött a dzsungel história. Biztosan nyáron Grooverider-ék is buliztak ;) Viszont mégis ha ez a nyár nem ilyen lett volna lehet, hogy később hatalmas mennyiségű világörökség veszik kárba.

88 őszét írjuk és éppen a londoni Charing Crossi Heaven felső kistermében vagyunk. Ez egy csütörtök esti Rage parti. Két különös fickó, szokatlan zenéket játszik. Valamiért ismerősnek tűnik a zene, de mégsem tudnánk behatárolni, mi is ez pontosan. Nézzük csak meg közelebbről! Jól sejtettük; Grooverider-ék azok. Lemezjátszókat kezelnek; melyeken dzsessz, swing, bossa nova és hip-hop korongok forognak, techno és house lemezekkel párhuzamban. Eszméletlenül nagy 160 BPM fölötti sebességeken és őrületes effektekkel úgy bolondítják meg mindezt, mintha egy komplett hangszert kezelnének. Néha saját patternekkel párosítják ezeket. A saját patternek bakelitről, PC-ről, vagy valami Dat szerűségről szólnak. A két zenész hardcore-nak hívja. Mi pedig tudjuk jól, hogy késöbb a Jungle fog kialakulni belőle.

A Jungle, a Rage bulik során rengeteg embert fogott meg. 88-tól 93-ig tartottak ezek a partik, egészen addig, amíg be nem zárták a klubbot. Grooverider és Fabio igazi hittérítők voltak. A csütörtöki „misékre” gyakran 3 órát is képesek voltak sorban állni a rajongók a bejárat elött, hogy meghallgathassanak egy másfélórás szettet az álompárostól. Rengeteg előadónak, később nagy D&B zenészeknek és Dj-knek váltak példaképükké. Többek között (és most rengeteg hírességet ki fogok hagyni) Kemistry és Storm, Goldie, A Guy Called Gerald, Optical, a testvére Matrix, Ed Rush, Fierce, Dilinja, Boymerang, Photek, Roni Size, Doc Scott, Alex Reece, Aphrodite is nekik (az ő zenéjük ösztönző hatásának) köszönhették a műfaj iránti szeretetüket és szakértelmüket. Újjat alkottak, annak ellenére, hogy mindig is megvoltak ezek az elemek a könnyű zenében, csak újj alapokra kellett helyezni a hangzás és az effektezés terén. A Partysorozat életének utolsó időszakában látogatott el Goldie is egy Rage-re. Annyira megfogta az egykori grafitist a muzsika, hogy elhatározta; ő zenéből fog megélni. Kezdeti lépéseit mindig nyomonkövette barátja, Grooverider. Így utólag még talán pátyolgatásnak is tűnhet. Hiszen Goldie minden zenéjét, amelyben látott fantáziát Rider megremixelte. Például a Temper, Temper. Valahogy mindig egy kicsivel többet kihozott Grooverider Goldie számaiból. De persze ezek csak a kezdeti botladozások voltak, mert hát azért sikerült kellőképpen kibontakoznia Goldie-nak. (Hírnevet 95-ben a Timeless-el szerzett magának.) A lényeg, hogy Grooverider-ék azért a barátaiknak sokat köszönhettek akkor és köszönhetnek ma is.

A rádióműsorok révén (ami gyakran illegálisan zajlott), még a Rage bulik fénykorában sikerült a Jungle-nek hallgatóságot szerezni. Ezt a rádiós hangulatát szerencsére máig sikerült megőriznie a műfajnak. Ezzel bizonyítva, hogy a média csak másodhegedűs lehet a stílusirányzat metamorfózisában. Nincsenek olyan médiaguruk, akik új trendet állítanak. Hiszen a szakmába csak is kizárólag az a társaság tartozik igazán, akik Grooveriderék köré csoportosultak. Ha fizikailag nem, hát filozófikusan és szellemileg biztos.

Grooverider a háttérmunkáit és energiáit a klubb megszünése után a Prototype kiadóba fektette. Természetes, hogy ezt is sikerek övezték. Eleinte a saját szerzeményeit Codename John álnéven terjesztette a kiadóval. „Soha senkinek nem mondtam, hogy a Prototype az enyém.” – nyilatkozta. „Eleinte senki nem is tudta. A lemezekre nem nyomattam rá a nevem: azt akartam, hogy a label a kiadott muzsikák, s ne a tulajdonos személye miatt működjön. A prototipus elnevezés pedig a kísérleti zenékre, a teszt-zenékre utal.” – fűzte hozzá.

A sorozat első kiadásaira még az „ős” hardcore és jungle zenék kerültek fel. Mire nyilvánosságra került, hogy Grooverider-é a label, már kiengyensúlyozottabb és jobban behatárolható muzsikák kerültek a korongokra (Nem mintha kezdetben rosszabb zenék lettek volna a vinyl-eken.). A kísérleti jellegből szinte észrevétlenül váltak ki sémák, kivetkőzve magukból a Jungle-t, egy új, önálló irányzatot létrehozva. Ezeket a zenéket már Drum & Bass-nek hívták. A kísérleti jellege mindmáig megmaradt, csak más irányba tart, mint felmenője. Dub, és az egyszerűbb hip-hop ütemek érvényesültek leginkább. A Dzsessz tényleg változatos, többszólamú vázzal rendelkezik, viszont a D&B-hez viszonyítva sokszor nem elég sötét és lényegretörő. Ezzel ellentétben vannak sötét Jungle harcosok is, akik mindmáig megörzik modernebb csomagolásban a hagyományt (Pl.: Panacea. De Ed Rush, Dj Trace, Nico is tovább vitték a Jungle „örökséget”). A Jungle máig megjelenik a D&B minden rétegében. Nincs is szükség rá, hogy teljesen elszakadjunk tőle. Megjelenése óta jónéhány irányzat kialakulásának adott táptalajt: techstep, hardstep, 2 step…A Populáris zenei irányzatok is átitatódtak az évek során a „dzsungel” jellegzetes hangmintáival. (PL.: a múltból táplálkozó R&B-Ritmus & Blúz, néhány fiatalabb hip-hop, ill. trip hop szerzemény)

A Prototype sikerein felbuzdulva és szembesülve azzal, hogy „zenélgető” ismerősei is egészen kimagasló szinten elsajátították a d&B-t, (Goldie révén) megalapult a Metalheadz kiadó. Ez már tényleg kemény. Többek között Peshay, J Majik, Optical, Photek, Dilinja, Doc Scott, Lemon D és még jónéhányan azok, akik a Metalheadz track-eit szolgáltatják. Ha belehallgatunk szerzeményeikbe, olyan érzés kerít hatalmába minket, mintha a hardchore/Jungle és a d&b egyforma arányban érvényesülne. Ez a képlet azt jelentené a matematikában, hogy egy rekurzív függvény sokadik eleménél járunk. A Drum and Bass ismét bebizonyította, hogy van újj a nap alatt. Nincs szükség másra, hiszen még mindig tud az irányzat a saját gyökereiből táplálkozni. A készletei a föld alatt kimeríthetetlenek.

Grooverider munkáit talán így önthetnénk szavakba; a múlt hangjai, a jövő deklarációjában.